Közismert, szinte közhely-számba megy a Szent Ágostonnak tulajdonított idézet:

“A világ egy könyv, és aki nem utazik, csak egyetlen lapját olvassa el“

​

Utazni azonban sokféleképpen lehet. Lehet utazni azért, hogy pihenj, kikapcsolódj, majd visszatérj a megszokott kerékvágásba, a munkádhoz, családodhoz, a mindennapi életedhez. És lehet utazni úgy is, hogy közben kilépsz a komfortzónádból. Bejárni a világot, és ezért áldozatot hozni. Lehet úgy utazni, hogy ennek minden más szükségletet alárendelsz, mert az utazás nem azért van, hogy kipihend a munkával töltött hétköznapokat, az utazás nem eszköz, hanem cél. Hosszú távon olyan munkát keresni, ami lehetővé teszi, hogy bárhol élhess.

​

Én már kicsi gyerekként, talán 10 évesen is tudtam, hogy ezt akarom. Nem csak a közismert turista célpontok vonzottak, hanem a különböző kultúrák, vallások, nyelvek, a sajátomtól elérő életmód; magamba akartam szívni, át akartam élni a különféle országok életvitelét.

21 évesen 4 kontinensen jártam, sok különböző országban, (ezek száma természetesen folyamatosan gyarapszik), és szeretném megmutatni, hogy érdemes nagyot álmodni. 

Ünnepekre kizárólag utazást kérek ajándékba: nagyon szerencsés vagyok, mert a családom segít, támogat a céljaim megvalósításában. Ezáltal rengeteg olyan élményben lehet részem, amit máskülönben nem tapasztalhatnék meg.

Remélem, hogy sikerül majd olyan munkát találnom, ami lehetővé teszi, hogy folytathassam tovább a világ felfedezését- ez a legnagyobb álmom.

​

Esetemben tehát az utazás életcél. Szívesen segítek bárkinek, hogy a tapasztalataimat, rutinomat felhasználva megvalósítsa a saját álomutazásait.